Portréművészet tegnap és ma – különleges kerekasztal-beszélgetés a Dorothea Hotelben

A beszélgetés résztvevői: Orbán Ráhel, a BDPST Koncept ügyvezetője, aki a Dorothea Hotel teljes brandingkoncepcióját megálmodta és életre hívta, Tombor Zoltán fotóművész, Bellák Gábor a Magyar Nemzeti Galéria művészettörténésze és Kraszkó Zita, a rendezvény háziasszonya, számos kérdést jártak körül – a szállodai branding művészetétől a portrék évszázadokon átívelő ábrázolásáig.

A Dorothea születése: múltból inspirált jövő

Miért lett a szálloda neve épp Dorothea? És miért nem lett belőle egy sablonos nemzetközi márka? Orbán Ráhel személyes hangvételben mesélt arról, hogyan született meg a koncepció: egy olyan hotel létrehozása volt a cél, amely tisztelettel kapcsolódik Budapest történelmi örökségéhez, mégis kortárs, nemzetközi és egyedi.

A branding középpontjába Württemberg Mária Dorottya főhercegnő személyisége került – egy művelt, határozott nő, aki férjével, Habsburg József nádorral együtt komoly hatással volt a 19. századi Magyarország kulturális és gazdasági fejlődésére. A hotel arculata, neve, és sok belsőépítészeti részlete ebből a szellemiségből táplálkozik.

Heritage és Contemporary – a múlt és a jelen dialógusa

A Dorothea Hotel három ikonikus épületet fog össze, amelyek különböző történelmi korszakokat képviselnek – a neoreneszánsz Wéber-házat, a szecessziós Mahart székházat és a modernista Münnich-házat. Ez a sokféleség inspirálta a szállodai szobák két típusát is: a Heritage szobákban a 19. századi hangulat, míg a Contemporary szobákban kortárs design jelenik meg – mégis egységes koncepcióban.

A Heritage szobák ajtóit régi magyar portrék részletei díszítik, amelyek a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből származnak. Bellák Gábor mesélt arról, hogyan választották ki ezeket a festményeket, és hogyan segítenek a vendégeknek kapcsolatot teremteni a város történetével.

Kortárs portrék a falakon – Tombor Zoltán képei

De mitől lesz egy szállodai faldekoráció élményszerű és kortárs? Orbán Ráhel elmondta, hogy amikor a szálloda 216 szobájának falaira kerestek vizuális megoldást, a klasszikus festmények helyett valami frissebbre, vizuálisan erősebbre volt szükség. Ekkor jött az ötlet: Tombor Zoltán fotóművész alkosson egyedi képi világot a Dorothea számára.

Közel 500 mű került a falakra, ezek egytől egyig ide készültek. A fotók különféle vizuális párokat alkotnak – elmosódott női portré és műtermi tárgyfotó, régi és új, élő és élettelen párbeszéde. Ezek a képek nem csupán dekorációk, hanem vizuális történetmesélők – éppúgy, ahogyan a hotel is: mesél Budapestről, a Monarchia világáról, a női identitásról és az idő rétegzettségéről.

Gyógynövényfal, Zsolnay porcelán, szódásüveg – részletek, amik életre keltik a történetet

A branding nem állt meg a logónál vagy a névválasztásnál. A vendégek lépten-nyomon beleütközhetnek a múlt és a jelen finom elegyébe. A bejáratnál gyógynövény-fal fogadja őket, utalva József nádor botanikai szenvedélyére, a recepciót Zsolnay díszítés emeli ki, és a szobákban régi szódásüvegek idézik meg a magyar találékonyságot.

Ez az élményvezérelt dizájn nem csak látvány, hanem érzés – valami, ami maradandó emlékként él a vendégekben.

Rejtett oázis és a Pavilon varázsa

A három épület találkozásánál egy különleges, növényekkel teli üvegtetős belső udvar található, amely nemcsak a hotel szíve, hanem a gasztronómiai élet központja is: itt kapott helyet a Pavilon Étterem.

Márka, mint élmény – a Dorothea szerepe a városban

Orbán Ráhel szerint a cél az volt, hogy a Dorothea ne csak egy hotel legyen, hanem egy élő kulturális központ a belvárosban, ahol a múlt és jelen találkozása inspirálja a látogatót. A hotel négy brandpillér köré épül: a jövő történelme, közösségi kert, váratlan utazás, kapcsolatteremtés – és ezek minden részletben visszaköszönnek, a fotóktól kezdve a belsőépítészeti elemekig.

A portré műfaja új nyelven szólal meg

Több mint 200 év választja el a klasszikus portréfestményeket a Tombor-féle kortárs fotóktól, mégis: közös bennük a történetmesélés, az emberábrázolás mélysége. A beszélgetés végén Tombor Zoltán elárulta: minden képen ott lapul egy kis történelmi vagy kulturális kód – csak meg kell találni őket.

A Dorothea Art eseménye így nem csupán egy kerekasztal-beszélgetés volt, hanem maga is egy váratlan utazás – a történelemből a jelenbe, Budapestről a világ felé. Aki pedig belép a Dorothea falai közé, részese lehet ennek a különleges, rétegezett történetnek.